1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. a testnek a fejet a törzzsel összekötő része. ▸ nyakába borul valakinek ▸ nyakára hág valaminek ▸ nyakig nyakig ül a pácban. | biz <kellemetlen helyzetre utaló kif-ekben.> ▸ pert akaszt valakinek a nyakába ▸ nyakába sóz varr valakinek valamit, valakit ▸ nyakában nyakán van ▸ a nyakára küld visz valakinek valakit, valamit ▸ a nyakára nő valakinek

2. biz <kif-ekben:> élet, épségben maradás. nyakába kerül(het); ▸ a nyakát teszi rá

3. ruhadarabnak nyakunkkal érintkező része. az ing nyaka.

4. valaminek elvékonyodó, összeszűkülő, kisebb átmérőjű része. az üveg nyaka. | ép oszlopnak közvetlenül az oszlopfő alatti része. ▸ nyakába a nyaka közé kapja szedi veszi a lábát ▸ nyakába veszi a várost, a világot

[?fgr ]

1. a jelzett két v. több személy, dolog által határolt helyre. fogai közé vette; ▸ valakinek a szeme közé ▸ négy fal közé | ▸ karmai a keze, a körmei közé | ▸ nyaka közé

2. a jelzett személyek, dolgok csoportjába; valaminek a tömegébe. kiment a gyerekek közé. | valakinek, valaminek a közösségébe, körébe. a jó szakemberek közé tartozik.

3. két időpont, időszak közötti időre. szabadsága a két ünnep közé esett.

4. vmely helyzetbe. kedvezőbb viszonyok közé kerül.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

I. nu

II. hsz (3. sz-re vonatk.) közéje.

[←köz¹ ]